A Dunakanyar festője

2019.04.04

"Festészetem természetelvű, nem szakadok el a valóságtól, míg belső látásom segítségével átírom azt. Szeretném a szépet, az igazat és az emberit kifejezni" - vallotta önmagáról a művész 1982-ben, utolsó kiállításának katalógusában.

AZ OLDALON LÁTHATÓ FESTMÉNYEK MEGVÁSÁROLHATÓK.
Az árakról e-mailben érdeklődjön!

Nagymarosi Duna-part, gouache, 43 x 57 cm N.j.

Mesterének Szőnyi Istvánnak halála után, a nagybányai iskola nemes hagyományaiból táplálkozó művész a 60-as és 70-es évek között, Nagymaroson, ebben a Duna-menti faluban – amely művészpályája legharmonikusabb lehetőségeit biztosította – fogalmazta meg legszebben táj-élményeit.

A tájban mindig a költőiséget keresem...

vallotta a művész, egyik katalógusának előszavában. A Dunakanyarban festett képein mérhetjük le művészi erényeit: az érzékeny üde koloritot, az ösztönös, néha szenvedélyes erejű komponálást és formálást, amellyel a látványt, illetve élményt saját vérmérsékletének megfelelően alakítja.

Lelátás Nagymarosról, gouache, 41 x 55 cm, Nj.

Id. Székács Zoltán munkásságát meghatározta mestere tanítása. Festészete a posztimpresszionista hagyományokhoz kapcsolódik. Egyszerűségre, közvetlenségre törekedett, szín és tájélményeit kultúráltan adta elő.

Nagymaroson a hegy és a víz problémája izgat...

... adta meg a választ az egyik interjúban feltett kérdésre a művész. Szeretem a technikák váltogatását. Élvezetet ad ha több felfogásban, más impulzusban festek meg egy ugyanazon kedves témát.

Visegrád, 1981, olaj-farost, 60 x 80 cm, Jjl.

Dunai halászok (Nagymaros), gouache, 43 x 59 cm

Id. Székács Zoltánt nem csak a Dunakanyar tájélményei vonzották. A Kis-Duna festőjeként jellemezte őt Losonczi Miklós művészettörténész 1974-ben. A művész évtizedekig Csepelen élt és alkotott, több akvarelljén örökítette meg a csepeli Szabadkikötő mozgalmasságát; a "bolgárkertek" hajló asszonyait költötte át színes vonalhálózattá, a nagyvásárcsarnokkal szemben húzódó viskókat rajzolta. A Csepel-szigetet Albertfalva irányából is megfestette, közben gyalogosan, kerékpárral járta a Duna partját a dunaharaszti hídig, s közben friss festői leltárt készített a Gubacsi-hídról, a Királyerdő intim házairól, a csepeli strandról. Minden érdekelte, a daruk monumentális mérete és a csónakok bensősége, a haraszti nádasban tocsogó víz csíkja. Mindezeket bravúros ecsetvonásokkal készített akvarelljeiben, olajpasztell képeiben örökítette meg. 1971-ben, figyelemre méltó alapossággal szemrevételezte a téli Dunát Ráckevénél, s befagyott csónakokról készített a táj szépségéhez méltó sorozatot.

Híd a Dunán, 1965 gouache 43 x 50 cm

Duna-parti részlet, akvarell, 20 x 26 cm

Id. Székács Zoltán nagybányai festészetünk szellemét megtartó, azt továbbvivő magyar mesterek nyomdokain haladva alakította ki napfényes, színgazdag, oldott festőiségű stílusát, amely a természetelvűség követése mellett a lírai érzékenység tekintetében, rokontársakra találhatott mestereiben és saját korosztályában.